Ha újra kitör a háború a Közel-Keleten, újra megjelenik az olajválság?

A Közel-Kelet a világ legfontosabb olajtermelő régiója és a leginstabilabb geopolitikai régió. A Palesztina és Izrael közötti konfliktus hosszú múltra tekint vissza, és gyakran helyi háborúkhoz vagy terrortámadásokhoz vezetett.

2023. október 7-én a Hamász palesztin fegyveres szervezet több száz rakétát lőtt ki a Gázai övezetből Izrael felé, Izrael pedig több légicsapást mért a Gázai övezetre. A két fél közötti konfliktus több száz halálos áldozatot követelt, és a nemzetközi közösség széleskörű figyelmét és elítélését is kiváltotta. A palesztin-izraeli konfliktus hatása a nemzetközi olajárakra főként két vonatkozásban mutatkozik meg: egyrészt növeli a kockázatkerülő hangulatot a piacon, aminek következtében a befektetők kockázatos eszközöket adnak el, és arany, kőolaj és más biztonságos eszközök felé fordulnak. ; másodszor, növeli az olajárat a Közel-Keleten Az ellátási bizonytalanság miatt aggodalomra ad okot, hogy a konfliktus átterjedhet más fontos olajtermelő országokra, például Iránra és Irakra, vagy hatással lehet az olajszállítás biztonságára. Ezért a palesztin-izraeli konfliktus kirobbanása után a nemzetközi olajárak meredeken emelkedtek.

Az iparági bennfentesek azonban úgy vélik, hogy a palesztin-izraeli konfliktus jelenlegi fordulója nehéz lesz megismételni az 1973-as olajválságot, és csak korlátozott hatással lesz az olajárak felemelésére. Az okok a következők: Először is, sem Palesztina, sem Izrael nem jelentős olajtermelő vagy -fogyasztó, és csekély közvetlen hatásuk van az olajpiacra; másodszor, a globális olajkínálat és -kereslet jelenleg viszonylag kiegyensúlyozott, és az OPEC+ szövetség önkéntes kitermeléscsökkentéssel támogatta az olajárakat. Harmadszor, a világ legnagyobb olajtermelőjeként és -fogyasztójaként az Egyesült Államok elegendő stratégiai tartalékkal és palagáz-készletekkel rendelkezik, amelyek szükség esetén felszabadíthatják a készleteket; negyedszer, a jelenlegi palesztin-izraeli konfliktus még nem fajult teljes körű háborúvá, és más olajtermelő országok is nem szándékoznak beavatkozni vagy támogatni egyik oldalt sem. Természetesen ezek az ítéletek azon a feltevésen alapulnak, hogy a konfliktus nem fog tovább fajulni. Összefoglalva: a Közel-Keleten újra fellángolt a "porhordó", és megugrott a nemzetközi olajárak, de az olajválság nem valószínű, hogy megismétlődik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közel-keleti politikai kockázatokat és az olajpiaci volatilitást figyelmen kívül lehet hagyni.

Ráadásul a mai olajpiac teljesen más, mint 1973-ban.

Intuitív módon, még ha az OPEC olyan intézkedéseket is hoz, mint a kitermelés csökkentése és embargó, annak nem lesz olyan hatása, mint 1973-ban. Ennek egyrészt az az oka, hogy a globális olajtermelési minta diverzifikáltabbá vált, másrészt azért, mert az olaj a nemzetközi energiaszerkezetben is megváltozott.

1973-ban a világ energiafelhasználásának több mint 50%-a olaj, mintegy 20%-a földgáz volt. 2022-re az olaj aránya 30%-ra csökken, és a földgáz továbbra is körülbelül 20%-ot tesz ki. Az olaj jelentősége jelentősen csökkent.

Ha azonban az olaj aránya csökken is, az olajtermelő országok a kitermelés jelentős csökkentésével akkor is növelhetik az olajárakat (ne beszéljünk arról, hogy megteszik-e). De vajon Szaúd-Arábiának vagy az OPEC-nek van ilyen erős akarata?

A járvány miatti olajár 2020-as zuhanását leszámítva az OPEC az elmúlt években nem szívesen fogadott el szélsőséges termeléscsökkentési és árvédelmi politikákat. Ebben van egy alapvető logika: a jelenlegi energiaátmenettel összefüggésben a túlzottan magas olajárak felgyorsíthatják az olajpótlás folyamatát, ami viszont csökkenti az olajkeresletet és érinti az olajtermelő országok érdekeit.

Ma, 2023-ban, még ha az OPEC termeléscsökkentési intézkedéseket is hoz, lehetnek olyan bizonytalan tényezők, mint például Oroszország termeléscsökkentése. Ezért a Szaúd-Arábia által képviselt olajtermelő országok alapvető érdekeik érintése nélkül valószínűleg nem fognak az 1973-ashoz hasonló válaszintézkedéseket folytatni.

Ezen túlmenően egy másik jelentős különbség a jelen és 1973 között pontosan az 1973-as válság eredménye: az Egyesült Államok és Európa egyaránt rendelkezik bizonyos mennyiségű olajtartalékkal.

Az Egyesült Államok olajtartalékai az elmúlt években az olajárakat befolyásoló kulcsfontosságú tényezővé váltak. Bár az Egyesült Államok olajtartalékai a Goldman Sachs becslései szerint 40 éves mélyponton vannak. De szélsőséges olajválság esetén a költségvetésnek ez a része még ellensúlyozhatja a hatások egy részét.